Visszér gyulladás – Felületes visszér trombózis
A felületes vénás trombózis a bőrfelszínhez közeli vénákban kialakuló vérrögöket jelenti, amelyeket fontos megkülönböztetni a mélyvénás trombózistól. Bár a felületes vénás trombózis kevésbé veszélyes, az egyetlen biztos diagnosztikai módszer a kettő között az ultrahangos vizsgálat.
A felületes visszértrombózis és a mélyvénás trombózis tünetei közötti különbségek
A tünetek közötti különbségek ismerete segíthet abban, hogy felismerjük, vajon felületes visszértrombózisról vagy mélyvénás trombózisról van-e szó, de fontos megjegyezni, hogy a biztos diagnózis felállításához mindig orvosi vizsgálat szükséges, leggyakrabban ultrahangos vizsgálat formájában. Mivel a mélyvénás trombózis potenciálisan életveszélyes állapot, sürgősségi vizsgálat és orvosi ellátás indokolt, ha felmerül a gyanúja.
Fontos megjegyezni, hogy a legújabb vizsgálatok szerint gyakrabban fordul elő a felületes visszértrombózis és a mélyvénás trombózis együttes előfordulása, mint korábban gondoltuk.
Felületes visszértrombózis tünetei:
- Fájdalom és érzékenység: A véna mentén helyi fájdalom és érzékenység jelentkezik, amely gyakran érintésre fokozódik.
- Bőrpír és melegség: A bőr vöröses és meleg lehet az érintett vénánál, amely általában közvetlenül a bőrfelszín alatt helyezkedik el, ezért könnyen észlelhető.
- Kézzelfogható kemény duzzanat: A felületes vénában egy kemény, fájdalmas csomót lehet érezni, amely a vérrög miatt alakult ki.
- Enyhébb duzzanat: A felületes trombózis esetén a duzzanat gyakran csak az érintett véna körül alakul ki, és nem az egész végtagon.
Mélyvénás trombózis tünetei:
- Mélységi fájdalom: A fájdalom általában mélyebben, a láb izomzatában jelentkezik, és nem csak egyetlen, felületes vénára korlátozódik.
- Jelentős duzzanat: A mélyvénás trombózis esetén a duzzanat az egész lábszárra vagy végtagra kiterjedhet, és gyakran aszimmetrikus duzzanatot okoz (egyik láb sokkal duzzadtabb, mint a másik).
- Bőr elszíneződése: A bőr kékes vagy lilás színű lehet a végtagban a mélyvénás elzáródás miatt.
- Súlyos tünetek, például légszomj: Ha a mélyvénás trombózisból tüdőembólia alakul ki, a beteg hirtelen fellépő mellkasi fájdalmat és légszomjat tapasztalhat, ami sürgős orvosi ellátást igényel
Kockázatok és kezelés
A felületes vénás trombózis potenciálisan átterjedhet a mélyvénákra a perforáns vénákon és a saphenofemoralis junkción keresztül, amely összeköti a felületes és a mélyvénás rendszert. Ha ez bekövetkezik, a trombózis súlyosabbá válhat, és mélyvénás trombózis vagy tüdőembólia alakulhat ki, ami életveszélyes lehet. Az antikoagulációs kezelés kiemelten fontos, mivel megakadályozza a trombózis továbbterjedését és csökkenti a szövődmények kockázatát.
A felületes vénás trombózis leggyakrabban visszértágulatokkal fordul elő, de okozhatja daganatos betegség, trombofília vagy Buerger-kór is. A trombózis gyakran helyi fájdalommal, érzékenységgel és bőrpírral jár, ami miatt könnyen összetéveszthető fertőzéssel, és feleslegesen antibiotikumos kezelést kaphat a beteg. Ennek ellenére a felületes vénás trombózis súlyos kockázatot jelenthet a hosszú távú tromboembóliás szövődmények, például a mélyvénás trombózis, tüdőembólia vagy a trombózis kiújulása szempontjából.
Egy nagy megfigyeléses vizsgálat szerint a tromboembóliás szövődmények a felületes vénás trombózissal diagnosztizált betegek 10,2%-ában fordultak elő az első három hónapban. Ez a kockázat magasabb a diagnózist követő első hónapban, különösen a daganatos betegeknél és a kiterjedt trombózisban szenvedőknél.
Antikoagulációs kezelés
Klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy az antikoagulációs kezelés hatékony a felületes vénás trombózis tromboembóliás szövődményeinek csökkentésében. Az antikoaguláció nagyrészt felváltotta a korábbi sebészi beavatkozásokat, mivel kevesebb szövődménnyel jár, és csökkenti a kórházi tartózkodás idejét. A kezelés leggyakrabban olyan betegeknél szükséges, ahol a trombózis 4-5 cm-nél hosszabb, és legalább 3 cm-re van a mélyvénás összeköttetéstől.
Specifikus antikoagulánsok
A felületes vénás trombózis kezelésében a fondaparinux nevű antikoaguláns különösen hatékonynak bizonyult, alacsony kiújulási aránnyal. Egy klinikai vizsgálat kimutatta, hogy a fondaparinux 85%-kal csökkenti a mélyvénás trombózis vagy a tüdőembólia kialakulásának kockázatát a placebóhoz képest.
Az alsó végtagok felületes vénás trombózisával rendelkező betegek számára, akiknél a trombózis legalább 3 cm-re van a mélyvénás összeköttetéstől és hossza meghaladja az 5 cm-t, fondaparinux 2,5 mg napi egyszeri adagja 45 napon keresztül javasolt a tromboembóliás események kockázatának csökkentésére. Alternatívaként rivaroxaban 10 mg vagy közepes dózisú alacsony molekulatömegű heparin is alkalmazható.
Az alsó végtagok felületes vénás trombózisával rendelkező betegek esetében, ha a trombózis 3 cm-nél közelebb helyezkedik el a mélyvénás összeköttetéshez, három hónapig tartó teljes dózisú antikoaguláció javasolt. Ez ajánlott a további tromboembóliás események kockázatának csökkentése érdekében.
Kiegészítő kezelések
A kompressziós terápia szintén alkalmazható a felületes vénás trombózis kezelésében a tünetek enyhítésére. A kompressziós harisnyák segíthetnek a vénás visszaáramlás javításában és a duzzanat csökkentésében, de hatékonyságukat még nem bizonyították olyan mértékben, mint az antikoagulánsokat.
A nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) is hasznosak lehetnek a gyulladás, fájdalom és duzzanat csökkentésére, de nem olyan hatékonyak a tromboembóliás szövődmények megelőzésében, mint az antikoagulánsok.
Antibiotikum
Gyakran tévesen bakteriális fertőzésként diagnosztizálják (és adnak feleslegesen antibiotikumot), mivel helyi fájdalom, érzékenység és bőrpír jelentkezik. Antibiotikum adása rutinszerűen nem indokolt, csak szövődményes visszér trombózis esetén
Kis metszés és a trombus kiengedése
A felületes vénás trombózis esetében néha alkalmazzák a kis metszést, hogy a trombus kiengedésével gyors fájdalomcsillapítást érjenek el. Bár ez gyors enyhülést hozhat, ritkán alkalmazzák, mivel az antikoaguláns terápia általában hatékonyabb és kevesebb komplikációval jár.
Lehetséges szövődmények és hátrányok:
- Fertőzés: A beavatkozás nyílt sebet hagy maga után, amely növeli a fertőzés kockázatát.
- Vérzés: A metszés után vérzés léphet fel, különösen antikoaguláns kezelés alatt.
- Újabb trombus: A mechanikus eltávolítás nem biztosítja, hogy ne alakuljon ki új vérrög.
- Hegképződés: A beavatkozás után heg maradhat, ami kozmetikai szempontból zavaró lehet.
Mikor javasolt a visszérműtét?
A felületes vénás trombózis után a visszérműtét, különösen endovénás eljárásokkal (például rádiófrekvenciás abláció vagy ragasztásos visszérműtét), javasolt lehet, de csak az akut trombózis kezelése után. Az elsődleges lépés az antikoaguláció, amellyel stabilizálják a trombózist, majd néhány hét elteltével kerülhet sor a műtétre.
- Az akut trombózis után: Miután a vérrög felszívódott, érdemes a visszértágulatot kezelni, hogy csökkentsük a további trombózisok esélyét.
- Megelőzés céljából: Ha fennáll az ismétlődő trombózis veszélye, a műtét segíthet megelőzni a további problémákat.
- Tartós tünetek esetén: Ha a visszértágulatok fájdalmat, duzzanatot okoznak, a műtét megoldást nyújthat.
A felületes vénás trombózis után általában 2-6 hét szükséges a trombózis akut szakaszának lezárulásáig, azaz amíg a gyulladás és a vérrög kialakulása megszűnik, és az állapot stabilizálódik. A trombózis kezelése után a műtétet leggyakrabban a tünetek fokozódásának megállása után, tehát az akut gyulladás lecsengését követően javasolják. Ez általában 6 héttel a trombózis kezdetétől számítható, de a pontos időzítés az egyéni állapottól és a gyógyulási folyamattól függ.
Fontos, hogy a műtét előtt az orvos ultrahangos vizsgálattal meggyőződjön arról, hogy a vérrög teljesen stabilizálódott, és nincs további akut kockázat.
Mikor nem javasolt?
Az aktív trombózis idején a műtét nem ajánlott, mivel növeli a vérrögök továbbterjedésének kockázatát.
Összefoglalva, a visszérműtétet a felületes trombózis stabilizálása után egyéni megfontolás alapján végzik, az endovénás módszerek a legmegfelelőbbek.