Visszér kiújulása – recidív visszeresség
Visszér kiújulása – Recidív visszeresség
Máig él az a hiedelem, hogy nem érdemes visszérműtétet végezni, mert úgyis kiújul. A recidíva előfordulása nem csökkenthető nullára, de mint látni fogjuk, sokat lehet tenni a kialakulásuk ellen, illetve nem állunk felkészületlenül, ha be is következik. Ma a modernebb kezelési módszerekkel legtöbbször vágás nélkül tudjuk gyógyítani a kiújuló visszereket is.
Fontos, hogy olyan érsebészt válasszunk, aki pontosan, a páciensre tervezi a beavatkozást. A kivizsgálás elengedhetetlen része az ultrahang, amely nélkül a kiújulás lehetősége magas.
A recidív visszerességnek négy fő oka van:
- Rosszul tervezett beavatkozás
- Technikai hiba
- A visszeresség előrehaladása (progressziója)
- Érújraképződés (neovascularizáció)
1., Rosszul tervezett beavatkozás: csak az elmúlt években a modern, új visszérműtétek korában lett alapvető a beavatkozások előtti ultrahang vizsgálat. Korábban azt feltételezték, hogy a visszeresség oka az egyik nagy felületes vénás törzs kezdeti szakaszának tágulata. Ma már tudjuk, hogy ez nem mindig igaz. Gyakran alakul át, tágul ki a felületes véna más területeken is elsőként.
A műtét előtti ultrahang elengedhetetlen a sikeres beavatkozás megtervezéséhez. Sokszor nem a klasszikus visszérműtétre van szükség, és nem is a modern rádiófrekvenciás-, ragasztásos visszérműtétre, hanem egy-egy oldalág izolált megszüntetésére (például hab-scleroterápiával).
Előfordulhat, hogy a kezelt visszér mellett egy másik, jelentős párhuzamos ér is fut, amely nem kerül ellátásra. Ezért nem lehet ultrahang nélkül kezelést végezni.
Fontos kérdés, hogy a lábszáron lévő felületes törzsvénát el kell-e távolítani, vagy kell-e kezelni az endovénás módszerekkel. A recidíva arányt valószínűleg kissé lehet csökkenteni, de mivel a lábszáron a vénás törzs mellett egy érző ideg fut, sokkal gyakrabban alakul ki a lábszár érzéketlensége, ha a lábszári visszértörzs is kezelésre kerül.
2., Technikai hiba: valamilyen okból maradt beteg, visszeres szakasz (a mélyvénás rendszer felől maradt áramlás a felületes rendszer felé). Korábban az egyik leggyakoribb hiba volt a hagyományos, nyitott visszérműtétnél, amikor nem elég magasan történt a felületes vénás törzs lekötése.
Fontos, hogy olyan érsebész végezze a beavatkozásokat, aki kellő rutinnal rendelkezik az esetleges szövődmények ellátására is. Ez nem is azért fontos, mert olyan gyakran alakulnának ki szövődmények, hanem azért, mert aki fél bizonyos helyzetekben (mint például a mélyvéna közelében történő manipulációk) várhatóan nem végzik el elég alaposan a tág, degenerált érszakasz eltávolítását.
Ha nem specialista végzi a műtétet a tervezés technikai kivitelezése is hiányos lehet!
3., A visszeresség további terjedése: nem elhanyagolható probléma. A mélyvénás rendszer felől kialakul ismét egy olyan tág visszeres szakasz, ahol reflux van, azaz a mélyvéna felől a felületes visszerek felé megy a véráramlás.
Itt is nagyon fontos, hogy a betegnél milyen szintű beavatkozás történt. Sajnos nem ritka, amikor korábbi beavatkozások nem hozzáértők által végzett kezelések inkább ártanak, mert nem a kórosan tágult szakasz eredését, hanem a laikus által is látható visszér kezelését végezték el, amelynek következtében az a terület, ami az igazi problémát jelentette, idővel tovább romlik, és így már nehezebben kezelhető.
Szerencsére az esetek nagy részében egy apró szúrásból – ami kevésbé kellemetlen, mint egy vérvétel – ultrahang-habscleroterápiával kezelhető az újonnan kitágult visszér.
Megelőzni teljesen nem lehet, a további terjedés ugyanúgy több tényezőn múlik. Van olyan, amelyen lehet változtatni, de többségében olyanok, amelyeken nem lehet vagy nehéz.
Az egyedüli rizikófaktor, amellyel érdemben fel lehet venni a harcot, az a testsúly. Az elhízás nem csak a felületes vénás rendszerre káros, hanem a mélyvénás elégtelenség egyik rizikófaktora. Érdemes kerülni a hosszas ücsörgést, egy helyben állást. Aki nem tudja, mert munkája miatt muszáj, kompressziós harisnyát használhat, többször fel kellene állnia, járkálnia keveset. Mindezek ellenére a genetikai tényező miatt sajnos nincs garancia arra, hogy annak, aki kifejezetten sovány, nem ücsörög sokat, ne jöhetne ki ismét tágabb visszér – de semmi baj, azért ez általában nem egy halálos betegség és az érsebészeknek is kell munka (nem is értem, hogy a fogorvosok miért reklámozzák a fogmosást…)
4., Érújraképződés (neovascularizáció): általában a nyitott, hagyományos műtétre jellemző. A lágyéki metszés helyén a mélyvéna felől új erek jelennek meg, amelyek a combtő felől akár a lábszárig futó új visszeres hálózatot alakítanak ki.
Itt is az első ellátás minősége a döntő, ha a törzsvéna ellátása megfelelő volt, ez az állapot is általában könnyen kezelhető ultrahang vezérelt hab-sclerotrápiával!
Érdekes módon a modernebb visszérműtétek során, amikor nincs vágás, hanem a ragasztó vagy a magas hőmérséklet zárja el a vénát, az érújraképződés sokkal ritkább. Annak ellenére, hogy gyakrabban marad egy-egy nagyobb oldalág nyitva a mélyvénás beömlés előtt, az ebből kiinduló recidíva előfordulása sokkal kisebb, mint amikor sebészi úton – szikével, ollóval, a véna aláöltésével – zárjuk el a felületes visszértörzs elejét.
Összefoglalva: recidíva akkor is előfordulhat, ha az ellátás precíz volt, azaz minden olyan szakasz el lett zárva, amelyen keresztül a mélyvénás rendszer felől a nagyobb nyomás a felületes vénák felé tereli a vért, de jóval ritkábban, mintha tervezés és pontos kivitelezés nélkül történt volna a visszérműtét. Az olyan recidíva, amelyen érdemben segíteni nem lehet rendkívül ritka. Többségében apró szúrásból elvégezhető, fájdalmatlan hab-scleroterápiával kezelhető a legtöbb recidív visszér.